az élvezetekből is megárt a sok…
Megkezdődött egy újabb “Mutu-periódus”. Gondolom már mindenki értesült, hogy szokásához híven bedoppingolta magát. Nem új a dolog, ez már a harmadik alkalom. Spekuláció az van elég most is, mint elmúlt alkalmakkor is vol.
Állítólag a bogyókat az édesanyja küldte Olaszországba, hogy azok segítségével hamar leadja az ünnepek alatt felszedett úszógumit, és újra formába lendüljön.
Nem értek annyira a focihoz, de azt tudom, hogy egy hosszabb idős felfüggesztés talán a karrierje végét is jelentheti. Kár, mert az imidzsét túl kifejlesztett maszkul sex-szimból tényleg ügyes a gólok rugásában, a kapu megcélzásában. Egyértelmű, hogy tehetsége által került a piramis hegyébe, aztán onnan ő maga is tudta, hogy high life. Híres sztárok sorsa várna rá is? Talán ez a “betegség” létezik, hogy a luxus és a siker által az élvezetek hajszolását önkontroll nélkül élik?
Sajnálatra méltó! Az emberiség sokasága álmodozik az olyan életre, ami Mutunak megadatott, de senki nem méri fel, ennek az életnek is a keserűségeit. Ha tudatosan drogozott és nem véletlen az egész, jelent az valamit. Nem akarok jósolgatni, sem filozófálni, de én úgy látom, hogy az ilyen személyek keserűbbek és boldogtalanabbak, mint a munkanélküli háromgyerekes családapa.
